Kiválasztott

Mindeközben, Inuyashaék már javában uzsonnáztak. Ahogy fogyott az ennivaló, úgy nőtt bennük az aggodalom.

Kagome: Már nagyon régen elmentek… Vajon, hol lehetnek?

-Ez nem lehet igaz! Egy pillanatig nem figyelünk oda rájuk, és máris eltűnnek. –válaszolt Inuyasha kissé dühösen-

Miroku: Jobb lenne, ha megkeresnénk őket, mielőtt bajba kerülnek...

Ebben meg is egyeztek. Összeszedték az ételt és a többi holmit, majd elköszöntek Kaede anyótól. Megtalálták a patakot, de Shipponak és Kiararanak se híre se hamva, csak az aprócska lábnyomok a part mentén árulkodtak arról, merre mehettek… Hívogatták őket, hátha még nincsenek messze:

Kagome: Shippo! Kirara!

Inuyasha: Hé Shippo! A farkadnál fogva rángatlak elő, ha megtalállak!

Miroku: Erre majd biztosan elő is bújik… ^^"

 Sango már nagyon aggódott, és Kagome ezt észrevette rajta:

-Ne aggódj! Biztosan nincs semmi bajuk. –rátette a kezét Sango vállára, hogy megnyugtassa, és egy bíztató mosolyt küldött felé.

Sango is mosolygott egy kicsit: Remélem…

Shippo: Hogy jutottál keresztül a vízesésen úgy, hogy nem ázott el sem a ruhád, sem a táskád, Arisa?

A lány enyhén vállat vont: Fogalmam sincs…Különös érzés volt, az biztos. Elmesélem, ha szeretnétek…

-Igen! Szeretnénk hallani! Ugye Kirara? –nézett magamellé, és rögtön meg is kapta a választ lelkes nyávogás formájában. Arisa elmosolyodott, szemeivel fölfelé pillantott, hogy a gondolatait összeszedje, és mesélni kezdett:

-Nos…Legelőször egy barlangra találtam rá a fák között, miközben egyedül sétáltam. Nagyon kíváncsi voltam, hogy találok e valami érdekeset odabenn, és bementem. Haladtam befelé, és kezdett halványodni a fény körülöttem. Féltem kicsit, de nem akartam visszafordulni, haladtam így hát tovább. Mentem és mentem, amikor ismét kezdett kivilágososodni a járat, és vízzubogásra figyeltem fel. Aztán csak HOPP! Beleléptem egy hatalmas tócsába! –ennél a mondtatnál ismét elmosolyodott, és Shippo is kuncogott- Követve az egyre növő tócsákat, elértem a vízesést. Egészen közel léptem hozzá, amikor egy vékonyka hangot hallottam szűrődni a másik oldaláról… Valószínűleg a Tiédet Shippo.

- És ekkor léptél át rajta…

-Pontosan! Abban a pillanatban, a helyett, hogy a hideg vizet éreztem volna magamon, meleg ragyogás borított be, utána láttalak meg Titeket.

Ekkor enyhe szél kezdett fújni körülöttük, majd hirtelen erősen feltámadt. Shippo a félelemtől Arisa ölébe ugrott, és hozzábújt. Arisa magához szorította a könnyű kis testet, nehogy a szél felragadja a magasba. Kirara átváltozott és védelmezőn állt eléjük. A levegőben lassan egy női alak rajzolódott ki, maga körül mindent türkiz fénybe takarva. A szél elcsitult, ezzel párhuzamosan tűnt elő a fényből az idegen nő. Hátára gyöngyházfényű, lepkéére emlékeztető szárnyak simultak, haja és szeme színe ugyanabban a türkiz színben pompázott, mint az aura, ami körülvette, fehér kimono-ja pedig olyan hatást keltett, mint a frissen lehullott hó egy téli hajnalon.

 Pár pillanatig hűvös csend honolt, majd a tündér, látva a csodáló, ám egyben riadt tekinteteket, megszólalt. Hangja mély volt, és kellemesen búgó.

-Üdvözöllek Benneteket. Ne haragudjatok, ha rátok ijesztettem. A nevem Reina. A vízesés lelkének, pontosabban annak az átjárónak az őrzője vagyok, amelyen az imént érkeztél.

Arisaék még mindig meg voltak rémülve kicsit, nem tudtak megszólalni.

-Hm… Látom, még nem fogadtatok a bizalmatokba. –mosolyodott el halványan. Ezután a lányra nézett- Ugye Te vagy Arisa?

Arisa meglepődött, hogy honnan tudja a tündér a nevét, de úgy érezte, majd úgyis rájön mindenre idővel.

-I…igen… -csak ennyit tudott mondani. Még nem nyerte vissza a bátorságát teljesen.-

A tündér most jobban elmosolyodott, remélte, hogy ezt a választ kapja :

-Örülök… Ezek szerint igaz… Te vagy, akiről a legenda mesél.

-*Miféle legenda?* -a lány kétkedve nézett rá. Reina érezte, hogy magyarázatra szorul, amit mondott, így hozzá is fogott :

-Létezik egy legenda… egy hajadon leányról, aki egy napon átlép a 2 világ közötti kapun. Nem ez az egyetlen átjáró, ám igen fontos. Válaszút elé állítja az illetőt, akit megillet, hogy áthaladjon rajta. És ez Te vagy Arisa.

Mindhárman döbbenten hallgatták eddig, főleg a lány…

-É… én? –alig hitt a fülének-  De mégis milyen válaszút elé?

A tündér kis ideig hallgatott, majd folytatta:

-Először is tudnod kell, milyen feladat vár Rád, mielőtt döntenél.

Feladat?! A helyzet egyre kilátástalanabbnak tűnt. Reina mindent elmesélt a Szent Ékkő történetéről, amit már Shippo és Kiarara jól ismertek.

-A Te feladatod, Arisa, hogy védelmezd az Ékkő szilánkjait. Bár hatalmad nem lesz arra, hogy megtisztítsd, de így is nagyon fontos küldetés lett kiszabva Rád. Az erőmből nem telik arra, hogy egészen szellemé változtassalak, mint például a rókakölyök az öledben.

Arisa most már értette, miféle világba csöppent, mégsem tudta elhinni a hallottakat teljesen.

-Jogodban áll választanod, hogy milyen félszellemé akarsz válni, és új lényeddel együtt kiérdemelsz egy nevet is. Az idő sürget, muszáj most eldöntened.

A lány úgy érezte teljesen leblokkolt, alig fogta fel mindezt, de legbelül érezte, hogy meg kell tennie. Letette Shippot maga mellé, felállt, és szembe fordult a tündérrel. Végig gondolta ; a kedvenc állatát fogja választani félszellem énjéhez, a nevét pedig egyik legszeretettebb meséjéből választja ki. Eszébe jutottak a szülei is…Mit fog mondani nekik? Találkozik velük még valaha? Remélte, hogy ez a legjobb, amit ebben a pillanatban tehet…

-Rendben. –bólintott-

-Hogy döntöttél?

-Farkas szellem szeretnék lenni… és… a nevem legyen… Vitani. -Reina elfogadta és rábólintott. Odalépett Arisahoz, jobb kezét a lány szívére helyezte, és a türkiz aurával őt is beborította.

Enyhe szél csapott Arisa arcába, behunyta egy pillanatra a szemét, majd ismét Reinara nézett. Ezután a teste elhomályosult, és az aura teljesen beborította. Annyit lehetett látni, ahogy a fején előbukkan 2 fülecske, és a ruhája is megváltozik. Inuyasha és a többiek csak ekkor értek oda, észrevették Shippot és Kirarat. Inuyasha már előrontot volna a fák közül, amikor Shippo rákiáltott :

-Ne Inuyasha! Maradj ott! –Kirara horkantott, ő is figyelmeztetni akarta-

Inuyasha nagyon meglepődött, de megállt, a többiek köré sorakoztak, hogy ők is lássák, mi történik.

Arisa ruhája teljesen megváltozott, a lábáról eltűnt a cipő, fehér kötés tekeredett a lábfejére, a bokájától a térdéig bézs színű szőrme borította a lábát, derekán is ugyanolyan szőrme jelent meg, a mellkasát fekete páncél borította egy barackos csíkkal. Vállaira is szőrme borult, mint egy rövid ing, ami csak a melle alá ért, mindkét csuklóját pánt fogta körbe, végül a homlokán is előtűnt egy pánt fekete színben.

- Tudnod kell, hogy nem maradhatsz örökké félszellem. Visszaváltozol halandóvá, amint véget ért a küldetésed. Ég Veled Arisa… Vitani –javította ki magát a tündér, majd ahogy megjelent, úgy vált köddé előlük-

Mindenkinek elakadt a szava. Shippo törte meg a dermedtséget, odarohant, és Kagome nyakába ugrott :

-Kagome!

-Jaj Shippo! Már kezdtünk nagyon aggódni értetek! -szorította magához-

Kirara ugyanazzal a lendülettel Sango karjaiba borult és megnyalogatta a lány arcát. Sango megölete hűséges társát :

-Már attól féltem, komoly bajod esett!

Arisa elmosolyodott, azon a szereteten, amivel egymásnak örültek viszontlátáskor.

-Tartsd nagy becsben társaid segítségét. A legenda őket is említi : Egy ifjú félszellem, egy papnő, egy vándor szerzetes, egy szellemírtó lány, és persze a két kis szellem is.

Talákozunk még Vitani… -hallatszott a tündér hangja halkan a közelükben-

Ezek mi vagyunk! Rólunk beszélt! –kiáltott fel Inuyasha elkerekedett szemekkel, és ezzel nem volt egyedül-