A kis védőangyal

Miután a tündér aurája teljesen megszűnt, és mindannyian megnyugodtak, Arisa elmesélte a többieknek, mind azt, amit már Shipponak is elmondott, és amik azután történtek, hogy vele találkozott. Shippo sokszor belekotyogott Arisa mondanivalójába, de nem udvariatlanságból, csak elkapta őt a mesélhetnék .

Shippo: Hát így történt…

Nahát! –mosolyodott el Kagome boldogan, és odalépett Arisahoz- Szóval Te is a modern korból jöttél, ugye?

Igen. –viszonozta a mosolyt és bólintott-

Kagome örült ennek, hiszen úgymond sorstársra lelt.

Miroku: És valójában halandó vagy… -fogta az állát a fiú eltöprengve ezen-

Arisa: Így van.

Shippo a lány vállára ugrott, és megdörzsölgette a füleit: De most neki is olyan fülei vannak, mint Inuyashanak! Csak nem kutya, hanem félig farkas szellem. – Mindannyian elmosolyodtak, Inuyashát kivéve, aki nem találta annyira viccesnek.

Inuyasha:Ti komolyan azt gondoljátok, hogy szükségünk van rá?! Még fegyvere sincs! Hogyan tudna nekünk segíteni?! –Ez rosszul esett Arisanak, de igyekezett nem mutatni.

Kagome: Inuyasha! –szólt rá szigorúan-

Sango: Igen, úgy gondoljuk! Ha nem tetszik, folytathatod az Ékkőkeresést egyedül! –majd Arisa felé fordult- Ne is törődj vele! Csak nagyfiúnak akar látszani…

Shippo Inuyasha elé ugrott: Undok vagy Inuyasha! –felé emelte a mutatóujját a félszellemre- Ahelyett, hogy örülnél, hogy végre valaki megérti az érzéseidet, hogy milyen félszellemnek lenni, így beszélsz róla! -védte meg Arisat.

Inuyasha morgott, és persze jól kupán vágta Shippot. Szegénynek púp nőtt a fején utána.

Inuyasha: Nem tudod, hogy nem illik mutogatni?!

Ááá! Kagomeee! –zokogott a rókakölyök-

Kagome gyilkos pillantást vetett Inuyashara…

Kagome: Inuyasha! -a fiú már húzódozni kezdett- Fekszik!!!

„BUMM” A fiú rögtön arccal a földre csapódott. Ezzel el is van intézve. Arisa csak nézett… O_O

Inuyasha: Kagome… Miééért… ?

Miroku a lány felé fordult: Mindenesetre jobb lenne, ha meghallgatnál minket, mielőtt végleg úgy döntenél, hogy csatlakozol hozzánk. A szellem, akit üldözünk, nagyon erős, és, ha nem vigyázol, az ütközetekben könnyen megsérülhetsz, vagy, ami még rosszabb, meg is halhatsz…

Arisa bólintott: Tudom. Reina már mesélt róla. 

Sango: Naraku mindannyiunk közös ellensége. Egy szörnyeteg, akit csak az érdekel, hogy minél erősebbé váljon Nem törődve azzal, mennyi szenvedést okoz másoknak.

Arisa: Értem…-nézett le a földre-

Kagome: Nem muszáj velünk tartanod. Még meggondolhatod magad. Nem kényszerítünk Téged erre.

Arisa felemelte a fejét: Már döntöttem. Szeretnék veletek maradni.

Ez bizonyult a végszónak. Ahogy ezt kimondta, a háta mögött a vízesésen fölkúszott a jég, és az átjáró befagyott. Látva ezt, a lánynak összeszorult a szíve. A szüleire gondolt, akik agyon fogják aggódni magukat érte. Félt, és bűntudat gyötörte, hogy mit kap tőlük ezért, ha újra hazajut…ha egyáltalán haza jut…

Inuyasha feltápászkodott a földről, és leporolta magát:

Ezt nem kellett volna…-dünnyögi Kagoménak-

Kagome: Megérdemelted.

Miroku: Szerintem, induljunk, ha nem akarunk a szabadban éjszakázni.

Az ötletre mindenki rábólintott.

Kagome: Igen. Menjünk.

Lassan elindultak, Arisa hátra maradt, felvette a táskáját a hátára. Lépett párat, ám ekkor Miroku állt szembe vele…

Miroku: Arisa… Megengedsz nekem egy kérdést?

Arisa mit sem sejtett: Persze.

A többiek gyanakodva fordultak vissza, sejtették, mi következik, ismerik egy ideje az ifjú szerzetest.

 A fiú ekkor megfogta a lány mindkét kezét és mélyen a szemébe nézett: Mondd… Lennél a gyermekeim annya?

Mindenki: O_O

Arisa ledöbbent, köpni, nyelni nem tudott: O_O – Öööhm… Hát… ééénn…

Inuyasha ekkor megragadta hátulról Miroku ruháját, és elhúzta onnan: Erre nem érünk rá Rómeó…

Miroku: Ehhehe…

Sangonak ökölbe szorult az egyik keze: *Na megállj, Te nőfaló!*

Shippo keresztbe tett kézzel nézet rá: Javíthatatlan…

Nemsokára besötétedett. A közelben egy falut sem találtak, ahol megszállhattak volna, így a csillagos ég alatt aludtak.

Kagome a saját hálózsákjában, Sango Kiararanak dőlve aludt, aki a farkával takarta be a lányt, Miroku a csupasz földön, Inuyasha pedig törökülésben, és maga előtt keresztbe tett kézzel, nekidőlve egy sziklának.

Arisa betekerte magát abba a pokrócba, amit Kagome adott neki, amit még a piknikezésre hozott otthonról. Félig nyitott szemmel meredt maga elé, a mai nap történései peregtek előtte, és egyre csak nőtt benne a bűntudat, akárhányszor a szülei eszébe jutottak. Egyszer csak valaki megérintette őt a vállán. Felnézett, majd elmosolyodott, Shippo volt az.

Shippo: Ne légy szomorú. –szólt hozzá szelíden- Sejtem mennyire rossz lehet most Neked, de ne aggódj! Vigyázni fogunk Rád!  

Arisa megfogta a vállán nyugvó kis kezet, hála tükröződött a szemében: Köszönöm, nagyon kedves vagy.

Shippo nyomban el is pirult, igyekezett bátorságot gyűjteni, és megkérdezte: Veled aludjak ma éjszaka, hogy ne érezd magad egyedül? 

Arisa nagyon boldog volt, és mosolygott: Gyere csak nyugodtan Shippo. –Gyengéden magához ölelte, mint egy plüss állatkát. Shippo bekuporodott a lány ölébe.

Arisa: Köszönöm Neked… -Súgta a fülébe. Shippo már félálomban volt, ám halványan elmosolyodott.

Így aludt el Arisa, ölelve magához egész éjjel kis védőangyalát a lágyan lobogó tűz mellett.