Szárnycsapások a sötétségben

A barlangban sűrűn szállt a por, az egykor megrakott tűzből már csak pár fahasáb végén pislákolt némi láng. Kouga és Arisa úgy 1 méterre feküdtek egymástól. Felnyitották a szemüket. Nyöszörögve, és köhögve ültek fel, majd ránéztek a kijáratra.

Kouga: A francba… -Arisa fele fordult- Nem esett bajod?

Arisa: Nem. Jól vagyok. És Te?

Kouga: Nyugalom!  Pár nyamvadt kavics nem bánik el velem! – hencegett, utána felállt, és odasétált a kövekhez-

Arisa körbenézett a barlangban, hátha van más megoldás is, mint az, hogy kikotorják magukat. Odakúszott a lángokhoz, fölemelt egy fahasábot, amit fáklyaként használt.

Kouga hirtelen ököllel beleütött a kőfalba, ám ezzel csak rontott a helyzeten. Mégtöbb szikla zúdult elé. A lány ijedtében a földre dobta a fát, és a karjával védte a fejét a föntről hulló, kemény föld daraboktól.

Arisa: Ne csináld! Ránk szakad az egész! –kiáltott-

Ezt a fiú is belátta a történtek után. Mikor már nem hullott rájuk semmi, odalépett elé.

Kouga: Ennél van jobb ötleted? –kérdezte kicsit gúnyos hangnemben-

Elég kellemetlen volt Arisanak így felnézni rá, főleg, hogy ezt kapta…

Arisa: Nézzünk körbe, hátha van egy másik kijárat… -mondta félénken-

Kouga hitetlenkedve nézett rá: Komolyan azt hiszed, van másik kivezető út?

Arisa: Ha nem járunk utána, nem fogjuk megtudni…

A fiú óckodott az ötlettől. Minél előbb ki akart jutni, áttörve magát az akadályon, de ugye tapasztalta, ez a választás nem lenne veszélytelen. Így is sikerült még jobban betemettetni magukat ide.

Kouga beletörődve sóhajtott: Jól van… Hol akarod kezdeni?

A lány eközben visszavette a kezébe a fahasábot, a lángjánál legalább látott valamit. Körbenézett, a barlang másik felén pillantotta meg egy alagút kezdetét. 

Arisa: Talán arra…-mutatott az irányába- Azt hiszem, ott látok egy alagutat!

A fiú is oda nézett, igazat kellett adnia magában Arisanak.

Kouga: Rendben… Menjünk.

Arisa próbált felkelni a földről, de nem ment neki.

Kouga: Várj… -szólt hozzá mostmár szelídebben- Gyere. –megfordult, majd letérdelt, hogy Arisa a hátára mászhasson. Nagynehezen felügyetlenkedte magát.

Kouga: Így gyorsabb lesz.

Arisa bólintott: Ühüm. Köszönöm. –közben igyekezett leplezni a zavarát-

Elindultak így hát, be a sötétségbe. A lány tartotta a tüzet. Megvizsgáltak minden rést, hátha valamelyiken kijutnak, de nem találtak semmi bíztatót.

Arisa szerette volna valamivel megszakítani a csendet, azon gondolkozott, mit kérdezhetne, amire a fiú biztosan válaszol.

Arisa: Kouga…

Kouga: Hm? Látsz valamit?

Arisa: Nem… -mosolygott zavartan- Csak… Tudni szeretném… szóval… Te is ismered Kagomét?

Kouga: Még szép! Ő lesz az én asszonyom! –büszkén-

A lány nagyon meglepődött, a szava is elakadt.

Arisa: A… Az… Asszonyod?

Kouga: Igen! Miért?! Ez annyira meglepő?!

Arisa: Öhm… Egy kicsit… Eddig úgy vettem észre, mintha Kagome és Inuyasha összetartoznának…

Rosszabbat nem is mondhatott volna! Kouga azonnal felkapta a vizet.

Kouga: Grrr! Kagome jobbat érdemel annál a pincsinél! Bármi áron meghódítom, mégha meg is kell verekednem érte azzal a kutyával!

Arisa: *Júj! –összehúzta magát- *Szóval itt így mennek a dolgok…* -Úgy vélte, jobb, ha nem hozza fel ezt mégegyszer. – Jól van na! Ne harapd le a fejemet, légyszives!

Kouga már kiengedte magából a mérgét, végülis a lány ezt nem tudhatta.

Kouga: Nem állt szándékomban…

Mentek még egy darabig, amikor Arisanak megrebbentek a farkasfülei. Apró neszekre figyelt fel.

Arisa: Kouga, állj meg egy kicsit…

A fiú megállt: Mi az?

Arisa: Hallgasd…

Fülelni kezdtek. Mintha szárnysuhogást hallottak volna, halk, vinnyogó hangokkal keveredve.

Arisa följebb emelte a fáklyát a hangok irányába, ekkor vették észre a rengeteg bőregeret lefelé lógni. 1-2 a fejük fölött is repdesett.

Egyszerre szólaltak meg: Denevérek!

Arisa nagyon megörült nekik, látszott rajta. Kouga nem nagyon értette. Kicsit hártább fordította a fejét a lányhoz.

Kouga: Miért nézed őket ennyire? Barlangban vagyunk… Nem nagy meglepetés velük találkozni ilyen helyen!

Arisa: Ők kivezethetnek minket!

Kouga: Micsoda?! –az arcán meglepettség tükröződött-

Arisa: Nekik is muszáj kirepülniük , ha táplálékot keresnek. Ismerik az összes földalatti járatot, és tudják, merre van a fény!

Kouga elcsodálkozott, miket mond a lány. Nem igazán hitt ebben.

Kouga: Na és, hogyan akarod rávenni őket a repülésre?

Arisa: Megzavarhatnánk őket, hogy menekülni kezdjenek… Utána csak követnünk kell a csapatukat.

Kouga: Ezt bízd csak rám! –vigyorodott el gonoszul, majd oldalra csapott az alagút falába, ami egészen beremegett. A denevérek hangos lármát csapva kezdtek össze-vissza repkedni fölöttük. Kouga gyorsan lebukott, nehogy a fejüknek ütközzenek.

Az ide-oda csapongásból fokozatosan az egyedek összetömörültek egy nagy csoportba, majd nyílként suhantak előre.

Kouga ismét a lányhoz fordult: Kész vagy?

Arisa: Igen.

Kouga: Dobd el azt a fát, és kapaszkodj!

Arisa gyorsan így tett. Nyomban száguldottak a raj után. Nagyon félt, hogy hiába kapaszkodik, le fog csúszni Kougáról.

Arisa: *Te jó ég! Tényleg nagyon gyors!*

Elágazás következett, Kouga arra futott, ahogy megbeszélték, a denevérek után. Ez balra jelentette a további utat. Nem telt bele sok idő, és halovány fényt lehetett látni valahonnan föntről… A szárnyasok egy nagyobb lyukon át tudták elhagyni a sötét vermet, ami majdnem teljesen a mennyezeten nyílt. A fiú megállt, és meredtek együtt utánuk.

Kouga: Ez bejött! Elismerem, nem volt rossz ötlet!

Arisa: Mondtam én! –válaszolt lelkesen- *Köszönjük a segítséget!* -üzente kis vezetőiknek-

Már csak az volt a kérdés, hogyan jutnak oda fel…

Inuyasha és a többi fiú azóta a sziklákat próbálta eltakarítani a barlang elől. Shippo igyekezett segíteni, ásott, és elhordta a kisebb köveket, kavicsokat.

Kiraranak furcsa érzése támadt, az égre emelte a fejét. Fekete foltokat vett észre a hegy mögül sokasodni. Egyre többet, és többet…

Kagome: Mi a baj, Kirara? Mit látsz?

Sango felismerte a lényeket: Ezek denevérek!

Kagome azonnal megértette: Ezekszerint…

Sango: Arisaék más helyen is kimenekülhettek!

Ezt hallva, Miroku hátra fordult: Szerintem nézz utána, Sango! Kiraraval hamar megtaláljátok őket, ha már nincsenek a barlang fogságában.

Sango: Rendben! –bólintott- Gyerünk, Kirara!

Kirara rögtön átváltozott, Sango felpattant rá. Máris az égbe emelkedtek.