Fedezd fel, mi rejlik benned

Másnap folytatták útjukat észak-kelet felé. Szépen sütött a nap, minden békés volt. Útközben sokat beszélgettek:

Arisa: Ökör és Tigris? –kérdezte meglepetten-

Kagome: Igen. Vagyis észak-kelet. Naraku gonosz auráját érezték arra elhaladni, amíg el nem tűnt. De most mesélj magadról Arisa!

A lány kicsit zavarba jött: Nem is tudom, mit mondhatnék…

Sango: Mesélj a helyről, ahonnan jöttél. Mégis, milyen azaz ország?

Arisa: Szép ország! Szeretek ott lakni! Persze… nem mentes az erőszaktól, és egyéb rossz dolgoktól, bár szellemek ott nincsenek. –hallgatott picit- Nem is értem… Ott más nyelven beszélnek… és mégis megértelek Titeket…

Kagome: Érdekes… de szerintem örüljünk neki! –mosolygott Arisara-

Arisa: Örülök is! –viszonozta a mosolyt-

Ekkor a fejük fölül bőgésszerű hangot hallottak, meglepődve megálltak, és mindannyian felnéztek az égre.

Arisa: Egy tehén?! O_O

Shippo: Ez Toutousai tehene! –mutatott fel Kagome bicikliének kosarából, amiben Kiraraval együtt utazott-

A kardkovács ekkor landolt előttük, ugyanúgy bámult rájuk, mint háromszemű házi kedvence.

Toutousai: Lámcsak Inuyasha! Örülök, hogy ismét találkozunk!

Ám Inuyasha nem fogadta ilyen kitörő örömmel…

Inuyasha: Te meg mit keresel itt, Öreg?

Toutousai: Csak éppen erre jártam… Aztán észrevettelek Benneteket. Gondoltam megnézem, ezúttal mennyire tetted tönkre a Tessaiga-t…

Inuyasha: Nagyon vicces… Ha tudni akarod… -lassan előhúzta a kardot a hüvelyéből, majd hirtelen gyorsasággal belehasított a levegőbe Toutousai feje fölött, ezzel kicsit megrövidítve ősz fején a copfja végét, ami eddig sem volt valami hosszú. A mester rémülten húzta be a nyakát, és úgy festett, mint egy páncéljábabújt teknős. Jószága pedig azonnal hasra vetődött a földön, gazdájával a hátán, és a rémülettől eltakarta a szemeit.

Inuyasha: Amint azt Te is látod, a Tessaiga-nak nincs semmi baja! –mosolygott gonoszan-

Toutousai: Másként is megértettem volna, nem csak úgy, ha szívbajt hozol rám… -bújt elő lassan, és tekintete Arisara tévedt- Ki ez az ifjú hölgy?

Kagome: Ő Arisa, és velünk utazik. –mutatta be a lányt-

Toutousai leszállt a tehén hátáról, odasétált a lányhoz, és körbejárta, megvizsgálva rajta mindent alaposan : Hm… -felnézett a füleire- Úgy látom, Te is félszellem vagy… bár mintha kicsivel másabb lenne a füled formája, mint Inuyashaáé… -méregette-

Arisa: Igen, mert farkas vagyok. –vallotta be-

Toutousai: Áhhá! Hát persze! –csapott a tenyerébe- Így már világos!

A lány mosolygott.

Az eget lassan sötét felhők takarták be, Inuyasha, Sango és Miroku gyanakodva néztek fel.

Miroku: Elég erős szellemi aura közeledik felénk… és ez nem jó jel… Mintha nem is egy lenne, hanem több aura olvadt volna össze…

Sango már készítette elő a csontbumerángot: Én is érzem.

Toutousai: *Ajjaj… Azt hiszem, jobb lesz, ha én most távozom.* - Lábujjhegyen osonni kezdett a tehenéhez, amikor Inuyasha gyorsan elé ugrott, hogy elállja tőle a menekülés útját.

Inuyasha: Hová igyekszel így suttyomba, Toutousai?!

Persze az öreg adta az ártatlant: Hogy én?! Miből gondolod, hogy igyekszem bárhova is?

Inuyasha: Mindig kereket oldasz, ha csak a leghalványabb jelét is érzed a bajnak!

Shippo: Igen. –keresztbetett kézzel bólintott- Pont úgy, mint Mioga.

Sango: Ezt ráértek majd később is megvitatni! Odanézzetek!

Mindenki arra nézett, amerre Sango mutatott. A fekete fellegekből villámok cikáztak mindenfelé, hangos mennydörgések kíséretében. Voltak villámok, melyek éppen hogy a lábuk előtt, vagy mellettük csapódtak be. Ez azt bizonyította, hogy valaki irányíthatja őket.

Miroku: Vigyázzatok!

Ahogy tudtak elugrottak előlük, mire a kisülések megszűntek, már mindannyian hassal a földre vetődve feküdtek.

Inuyasha: A fenébe! Ez már kezd az agyamra menni! –Felkelt a földről, és előrántotta a Tessaiga-t. –Ebből elég! Mutasd meg magad!

Ssszíves örömesssst! –Szólalt megy egy sziszegő hang valahol előttük, majd újból villámok csaptak le az égből, de most egyetlen pontba, nagyon éles fényű gömböt képezve. A gömb felrobbant, és a keletkezett füstben egy hatalmas kígyó alakot lehetett látni. Mintha a feje felért volna a felhők aljáig.

-Nem is rossz, hogy még nem égtetek hamuvá! Volt áldozatom, aki még a villámaimat sem élte túl! Bár szívesen néztem volna még, ahogy próbáltok menekülni!

Inuyasha: Örülök, hogy jól szórakoztál! De most én foglak megtáncoltatni Téged, Te túlméretezett giliszta!

-Hm… Előtte ismerkedjetek meg a gyermekeimmel! Majd ők megszerzik nekem a Szent Ékkő szilánkokat. Tudom, hogy rejtegettek belőlük! –Vörös szemeivel Kagoméra meredt-

Kagome: *Jaj ne! Már messziről megérezhette őket!* -Rátette a kezét a ruhájára, ahol megcsillantak a szilánkok, sajnos már késő volt.-

Az óriás termetű szellem, felnyitotta a száját, így kiszabadultak belőle a nála kisebb kígyók, őket nevezte gyermekeinek. Rengetegen voltak, legalább százan, azonnal neki támadtak Inuyashanak és a többieknek. Hirtelen érte őket a támadás, így nem tudtak egyszerre végezni az összessel, ráadásul egyre csak sokasodtak. Inuyasha egyenként szabdalta szét őket, ám ennek hatására megduplázódott a számuk, egy kígyó kettőben éledt újjá.

Sango: Csonttörő! –Elhajította, a bumerángot, de nála is ugyanaz történt, mint Inuyashanál. –Ez így nem megy! Nem pusztulnak el, hanem egyre többen lesznek!

Egy nagyobb szellem kiszúrta magának Shippot, és kergetni kezdte.

Shippo: Ááá! Haggy békééén! Szállj le rólam, ronda hüllő! –Nem figyelt magaelé, és orra esett, rémülten fordult hátra.

Arisa: Shippo! –Látta, hogy a barátja bajban van, és a segítségére sietett. Utolérte a szellemet, magasra ugrott, felemelte a karját, és karmaival széttépte. Igaz, hogy ezután megint a duplázódás következett később, de addig is időt nyert vele Shipponak.

Arisa féltérdre érkezett, és meglepődve nézett a kezére, vörös volt a szellem vérétől. Szinte megijedt saját magától.

Arisa: *Mi történt velem?*

Toutousai látta, mit tett Arisa: *Ebben a lányban több van, mint amennyiről ő maga tud. Bizonyára nincs tisztában az erejével. Farkasként pedig muszáj lesz neki megtanulnia, mire használja, és hogyan.*

Shippo: Arisa vigyázz!

Arisa felkapta a fejét a figyelmeztetésre, de már nem tudott időben védekezni. Egy másik kígyó erősen a lábába harapott. Belemélyesztette a fogait, súlyos sebet ejtve rajta. A lány felkiáltott a fájdalomtól.

Inuyasha meghallotta a kiáltását, és rögtön ott termett: Vasromboló Lélekrabló! –Ezzel sikerült elszakítania tőle a szellemet. Arisa a fájdalomtól összeszorította a fogait, és megfogta a lábát. A sebe nagyon vérzett.

Inuyasha: Shippo! Te és Kirara vigyétek el innen Arisat! Most!

Arisa: De…de én…

Inuyasha: Nincs semmi de! Megsérültél, és így nem harcolhatsz!

Arisa elcsodálkozott a fiú reakcióján, és úgy is nézett rá.

Shippo megrázta a fejét, hogy összeszedje magát, és odafutott a földön fekvő lányhoz. Kirara is odaszaladt, átváltozott, és finoman föltették Arisat a hátára.

Kagome: Gyorsan! Siessetek Shippo! Majd mi fedezünk!

Shippo: Máris indulunk! –Felugrott ő is Kirarara, és azonnal az égbe röppentek. Az őket követő szellemeket sikerült Kagomenak eltalálni a nyilaival, így el tudtak menekülni.