„Mint �rny�k, k�vetn�m a l�pted nyom�t”

Miut�n v�geztek a f�rd�ssel, �s fel�lt�ztek, Kagome kikelve mag�b�l alaposan lehordta a fi�kat, akik nem gy�ztek hova s�llyedni sz�gyen�kben. Sango �s Arisa is sz�r�s szemekkel meredtek r�juk, cs�p�re, illetve karba tett k�zzel.

Inuyasha: Nem kell �gy ord�toznod! –mondta Kagomenak- K�l�nben sem volt rajtatok t�l sok l�tnival�…! – Ez nagyon rosszul hangzott. A l�nyok el�sz�r elk�pedtek, ut�na a kapott „kritik�t�l” feld�h�dtek, test�k k�r�l l�ng lobbant fel. Inuyasha elgondolkozott a l�nyok arckifejez�s�t l�tva: Olyasmit mondott, amit nem kellett volna?

Inuyasha: N-n-nem �gy �rtettem! Azt akartam mondani, hogy nem lehetett l�tni semmit! –pr�b�lta kimagyar�zni mag�t-

Sango: Kagome… megk�rhet�nk?

Arisa: �h�m –b�logatott Sango sejtelmes k�r�s�re, t�mogatva a b�ntet�st-

Kagomenak nem hi�nyzott t�bb, vett egy nagy leveg�t, a fi� m�r l�pett egyet h�tra r�m�lt arccal.

Kagome: FEKSZIIIIK! –BUMM- Fekszik! Fekszik! Fekszik! Fekszik! Fekszik! Fekszik! Fekszik! Fekszik! Fekszik! Fekszik! –j� sokszor elhadarta, folytatva a sorozatot-

Inuyasha k�zelebbr�l megismerkedett az anyaf�lddel, egyre m�lyebbre mer�lt benne.

Kagome: FEKSZIIIIK! –Ez volt az utols�. Mikor lihegve abbahagyta, Inuyasha m�r vagy egy m�terrel a f�ldfelsz�n alatt volt, �s f�stcs�kok sz�lltak fel k�r�le.

Kouga g�nyosan megjegyezte: Ez sz�nalmas, Kutyaf�l…

Ekkor Kagome el� l�pett: Te csak ne sz�lj egy sz�t se! Ezt egy�ltal�n nem gondoltam volna R�lad, Kouga! –c�lzott ezzel a leselked�sre-

A fi� belev�r�s�d�tt: De-de Kagome! V-v�letlen volt!

Arisa ott somolygott a h�tt�rben. Az � haragja m�r r�gen elsz�llt, de meg kell leck�ztetni a 3 kukkol�t.

Kagome: V�letlen?! Ugyan mi�rt hinn�nk Nektek?! –h�tat ford�tott keresztbe tett karokkal, enyh�n felemelve a fej�t b�szk�n-

Kouga gyorsan Kagome el� sietett, megfogta a k�t kez�t: Bocs�natodat k�rem Kedvesem!

Na Arisa most lett igaz�n m�rges, kir�zta a hideg, valah�nyszor meghallotta a „Kedvesem” megnevez�st, m�g, ha nem is neki sz�nt�k. T�lz�snak v�lte.

Arisa: *Kouga ilyenkor �riember, de ez m�r az�rt egy kicsit t�lz�s…*

Kagome meg volt illet�dve, nem tudta tov�bb tartani a haragj�t, f�leg Kouga �szinte tekintete miatt: H�t… rendben.

Kouga megnyugodva b�lintott. Elengedte a l�ny kez�t, odament a levad�szott vadkanhoz, majd a v�ll�ra dobta.

Kagome: Elm�sz?

Kouga megfordult: Musz�j ezt elvinnem, a fi�knak, k�l�nben �hezni fognak, de ne agg�dj, hamarosan tal�lkozunk, Kagome! -Elfutott mellette, lassan elnyelte az erd�.

Arisa odas�t�lt Inuyashahoz, aki m�g mindig a f�ldben „pihengetett”. Let�rdelt hozz�.

Arisa: Inuyasha, �lsz m�g? –h�zogatta meg finoman a hanyu egyik f�l�t-

Inuyasha: H�! Hagyd b�k�n a f�lemet! –kapta fel a fej�t-

Miroku Inuyasha fel� fordult: L�tod? �gy j�r, aki… -�m a fi� nem folytatta, mert a szellem�rt�l�ny odal�pett hozz�. F�l� vigyorral n�zett r�: Valami baj van, Sango?

Sango kecses, n�ies mozdulattal lekevert Mirokunak egy sz�p, nagy pofont. A fi� arc�n izzott a v�r�s teny�rnyom a hangos csattan�st k�vet�en.

Sango: Nem akartam, hogy kimaradj.

Miroku: Ehhehe…^^" Ehh… ��

Mindenki lefek�dt m�r, amikor Arisa halk neszekre lett figyelmes, lev�lz�rg�sre, �groppan�sra. Fel�lt �vatosan, megmozd�totta a f�leit, �s hallgat�zni kezdett. A hangok egy bokor m�g�l sz�r�dtek. Kezdett f�lni picit, nem l�tott semmit ott. A t�znek csak halv�ny f�nye �rte el a s�r� sz�l�t. P�r pillanat m�lva megsz�nt a neszez�s.

Inuyaha f�l�lomban �szrevette, hogy a l�ny fenn van: Arisa… -morgott �lmosan- Mi�rt nem alszol m�r?

Arisa: Csak hallottam valamit.

Inuyasha: Mit? -K�rdezte unott hangon-

Arisa: Lev�l rezg�st, �s �gropog�st.

Inuyasha: Csak k�pzel�dt�l…

Arisa: Nem hiszem… -mondta nem t�l hat�rozottan-

Inuyasha: Biztos egy eg�r volt, vagy egy m�kus. Most m�r menj aludni! –Ezzel �tfordult a m�sik oldal�ra.

Arisa gyanakv�n m�regette a bokrot, ahonnan hallotta a mocorg�st az el�bb, de mivel imm�r csend lett, visszafek�dt h�ttal neki, betakar�zott a pokr�ccal. Igaz�b�l nem tudott megnyugodni r�gt�n, sz�ks�ge volt id�re az elalv�shoz.

Gyan�ja nem volt alaptalan…

A bokor �gainak, levelei k�z�l felvillant egy v�r�s szemp�r. Sok�ig figyelte a l�nyt, azt�n elhalv�nyodott, elt�nt az �j s�t�tj�ben…

Milyen j�t aludtam! –ny�jt�zkodott Kagome, maga mellett tolva a biciklij�t.

Shippo: �n is! –k�vette Kagome p�ld�j�t, j�les�n ny�jt�zott egyet a bicaj el�ls� kosar�ban Kirara mellett-

Inuyasha hirtelen meg�llt, Kagome pedig nekiment bicajost�l, de ez nem zavarta meg �bers�g�t a fi�nak.

Kagome: Sz�lhatn�l, miel�tt meg�llsz! –ekkor �szrevette, valami nem stimmel- Mi az, Inuyasha?

A f�lszellem a leveg�be szimatolt: V�rszagot �rzek… a k�zelben…

Arisa is szimatolni kezdett: �rzem �n is!

Inuyasha: Gyer�nk! –nekiiramodott. A t�bbiek futva k�vett�k �t, egyenesen a f�k k�z�. Ahogy k�zeledtek, egyik pillanatban hangos morg�st, a m�sikban f�jdalommal teli ny�sz�t�seket hallottak. Mikor oda�rtek, aggaszt� l�tv�ny t�rult el�j�k. Egy s�t�tsz�rke h�m farkas harcolt egy n�la j�val nagyobb sz�rny ellen. A bund�ja csapzott volt, �s t�bb s�lyos sebb�l v�rzett. V�dte legdr�g�bb kincs�t, a k�lyk�t. A kis fekete k�lyk�t az apja nem engedte el�b�jni a h�ta m�g�l, hangosan morgott, vicsorgott a sz�rnyre. A kicsi jobb mells� l�b�t felemelve tartotta, � ott szenvedett s�r�l�st. A sz�rny kin�zetre legink�bb egy dinoszauruszra hasonl�tott, nem a szel�debbik fajt�k k�z�l. Legink�bb a T-rexre eml�keztetett. Kit�totta a sz�j�t, majd fogaival azonnal oda kapott a feln�tt farkas fel�, aki szint�n t�mad�st ind�tott ellene. Nekiszaladt, �s siker�lt kiker�lnie a hatalmas sz�jat, beleharapott a sz�rny nyak�nak oldal�ba. �sszeszedte minden erej�t, belem�lyesztette agyarait ellens�ge h�s�ba, amennyire csak tudta. �m hi�ba sebes�tette meg, v�dtelen maradt…

Arisa l�tta az elker�lhetetlent, amint a hatalmas test� h�ll� �jra a farkashoz kapott. **: Neeeeeee! –ki�ltott k�ts�gbeesetten- **Fogaival megragadta az ap�t, aki felvony�tott f�jdalm�ban. Vony�t�sa zsigerekig hatolt. A sz�rny ler�ngatta a nyak�r�l, �gy r�zta, mint egy rongyot, v�g�l elhaj�totta. A farkas tehetetlen�l a f�ldre zuhant. A k�ly�k, l�tva, hogy seg�ts�gre szorul, nem t�r�dve saj�t �ps�g�vel, bukd�csolva apja el� sietett, szembe fordult az �ri�si gy�kkal, �s m�rgesen csaholta.

Inuyasha felugrott a leveg�be, mikor a sz�rny megindult el�re, a kicsihez.

Inuyasha: �k nem lesznek az eb�ded! –ekkor kardj�val hossz�ban kett�v�gta-

A sz�rnynek es�lye sem volt v�dekezni, a v�g�s hely�n v�r fr�ccsent ki. Mire a holttest el�rte volna a f�ldet, a csontjair�l k�dd� v�lt a h�s.

Arisa odaszaladt az apafarkashoz, akin sajnos m�r nem lehetett seg�teni. Az �let�t adta a k�lyk��rt. A kis fekete odafordult hozz�, halk ny�sz�g�ssel pr�b�lta felkelteni, majd az orr�val b�kd�ste. Arisanak �sszeszorult a sz�ve, ott t�rdelt mellett�k, kezei �k�lbe szorulva pihentek a t�rdein. Lehajtotta a fej�t, eleredtek a k�nnyei, halkan zokogni kezdett. Kagome leguggolt hozz�. Egy�tt�rz�s�t kifejezve Arisa v�ll�ra tette a kez�t. Szomor�an n�zt�k a k�lyk�t, aki nem adta fel. B�kd�ste tov�bb orr�val �desapj�t, hozz� d�rg�l�z�tt, megharapta a f�l�t, �s h�zogatta, de nem �bredt fel.

Inuyasha odas�t�lt a l�nyok m�g�, hangja mellett arca is komor volt: M�r nem tehet�nk �rte semmit. –mondta a halott farkasra n�zve- Menj�nk.

Kagome: Gyere Arisa. –fel�llt mell�le, majd k�vette Inuyashat.

A kicsi ek�zben szorosan apja mell� fek�dt, nem akart elmozdulni t�le. Arisa fejet hajtott, megadva az elhunyt farkasnak a v�gs� tiszteletet, ut�na ell�pett t�l�k, b�r nehezen t�r�d�tt bele, hogy sors�ra kell hagyniuk az �jfekete cs�pps�get. N�h�nyszor visszafordult, utolj�ra megn�zve �ket k�nnyes szemeivel.

Sok�ig nem sz�lt senki egy sz�t sem, b�skomorak voltak, az im�nt t�rt�nteken kavarogtak a gondolataik. Aznap este, mikor lepihentek, Arisara fura �rz�s t�rt r�, hasonl�an, mint el�z� este. Fel�lt, hogy k�rben�zzen. Most a t�z ropog�s�n k�v�l nem hallott m�st, �m a s�t�ts�gben �jra felvillant a v�r�s szemp�r, amit a l�ny most �szrevett. Megijedt, de nem sz�lt a t�bbieknek. Kis id� m�lva a k�t v�r�sen f�nyl� pontocska ism�t elt�nt a l�ny szemei el�l. Arisa v�rt egy darabig, �m nem bukkant fel ezut�n. B�tors�got gy�jt�tt, �s l�bujjhegyen ellopakodott a t�bbiekt�l. Tudni akarta, ki figyeli, m�g ha vesz�lybe is sodorja mag�t.

Arisa: Van itt valaki? –k�rdezte, r�m�lt hangon, k�zben haladt egyre beljebb az erd�be. Nagyon vigy�zott, nehogy h�tba t�madj�k. Idegesen n�zel�d�tt minden ir�nyba, f�lelt, szimatolt. Ismer�s szag csapta meg, mintha nem r�gen tal�lkozott volna vele.

Arisa: V�rszag…

Meg�llt, egyszer k�rbefordult. A sebes�lt szellem, vagy sz�rny vesz�lyesebb. A l�ny tiszt�ban volt vele, ez�rt v�lt t�lzottan �vatoss�. Egy idegfesz�t� pillanatban megrezzent egy �jabb bokor. Arisa remeg� kez�vel megfogta a kard markolat�t. A f�lelemt�l szapor�n vert a sz�ve, m�lyen vette a leveg�t.

K�zeledett a cserj�hez, amin furcsa dolgot vett �szre… Kil�gott bel�le egy apr�cska farok.  

Arisa: L�tom, hogy a bokorban bujk�lsz. Gyere el�! –remegett a hangja, mert m�g f�lt-

Kisv�rtatva szembe fordult vele, majd el�b�jt bicegve a kis fekete farkask�ly�k a sebes�lt l�b�val, r�emelve a tekintet�t.

Arisa fels�hajtott, de m�g reszketett a f�lelemt�l: H����h… Nagyon megijesztett�l! –tette sz�v�re a kez�t-

Let�rdelt a k�ly�kh�z, aki pedig a l�ny el�tt �lt le.

Arisa: Mit keresel Te itt? –k�rdezte szel�d mosollyal t�le-

A kis fekete, felemelte a sebes�lt l�b�t, mutatva mi a baj. Ny�sz�g�tt halkan, k�rve Arisat, hogy seg�tsen rajta. Ezt szerette volna k�rni akkor is, mikor el�sz�r megkereste.

Arisa: �rtem m�r. –b�lintott- Add a mancsod! –mosolygott, majd megfogta a fel� ny�jtott, par�nyi, v�rz� mancsot, vigy�zva arra, ne okozzon f�jdalmat. A kard ism�t gazd�ja seg�ts�g�re sietett, halv�ny f�ny�vel begy�gy�totta a sebet.

Arisa azut�n elengedte: Sz�val Te volt�l, aki k�vetett…

Nem t�n�dhetett tov�bb, mert ellepte a v�gtelen h�l�val r�z�dult nyaldos�si hull�m kis beteg�t�l. Arisat annyira hirtelen �rte, hogy h�traesett, nagyot nevetett.

Arisa: J�l van! J�l van! Nagyon sz�vesen! –kuncogott- J���j! Csikizel! ^^

Fel�lt, �s az �l�be rakta: �r�l�k, hogy rendben vagy. –�m elkomorodott az arca- Nincs csal�dod, ahova visszamehetn�l? Anyuk�d? Testv�reid?

Erre egy�rtelm� v�laszt nem kapott, a farkas csak oldalra billentette a fej�t, n�zte �t k�v�ncsian vil�gosk�k szemeivel.

A l�ny szomor�an s�hajtott: Nem tudom, a t�bbiek mit sz�ln�nak hozz�, ha… Ha vel�nk j�nn�l…

Lehajtotta fej�t, amit vigasztal� felnyaldos�s k�vetett. Halv�nyan mosolyogva megsimogatta a kicsi buksij�t.

Arisa: Sajn�lom… -ennyi tudott mondani elcsukl� hangon. Letette �l�b�l.

Fel�llt: Vigy�zz magadra… -B�ztat�n mosolygott r�, b�r a k�nnyei fojtogatt�k.

Elfordult t�le, �s puha l�ptekkel ott hagyta. A k�ly�k le�lt, ugyan�gy oldalra billentve a fej�t, n�zett halkan ny�sz�gve Arisa ut�n.

P�r �r�val elm�lt napfelkelte, h�seink elindultak tov�bb az �tjukon. Arisa szomor�an b�mult maga el�. � haladt legh�tul, lemaradva.

Arisa: *Vigy�zz magadra…* -k�ptelen volt m�sra gondolni-

Elhaladt a s�r� aljn�v�nyzet mellett, mikor az megrezzent. Felkapta a fej�t, visszafordult.

A farkas k�ly�k el�ugrott a boz�tb�l, vid�man ugatva a l�nyt. Nekiszalad, felugrott Arisa karj�ba, �dv�z�lve �t. Teljesen �sszenyalta megint az arc�t. Arisa felnevetett, most a boldogs�g k�nnyei gy�ltek a szem�ben.

Mindenki h�tran�zett:

Inuyasha: H�t ez a k�ly�k meg mit keres itt?

Kagome: �gy l�tszik, k�vette Arisat! –mosolygott-

Arisa fel�j�k fordult, picit �sszeh�zta mag�t, mert zavarban volt, k�zben a karj�ban tartotta a k�lyk�t: Megengeditek, hogy vel�nk j�jj�n?

Kagome: H�t persze!

Inuyasha: Csak l�b alatt lenne! Felejtsd el! –mondott ellent Kagome v�lasz�nak-

Arisa r�gt�n elszontyolodott, vele egy�tt a k�ly�k is.

Kagome: Ugyan m�r Inuyasha! Ne l�gy m�r ilyen �rz�ketlen! A k�ly�k eddig k�vette Arisat! Nyilv�nval�, hogy megszerette! Nem k�ldheted el!

Inuyasha er�sen gondolkod�ba esett, hallgatott egy darabig, v�g�l beadta a derek�t: Ha gondoskodni fogsz r�la, mert �n ugyan nem fogom d�delgetni!

Arisa: Gondoskodom r�la! �g�rem! – �gy �rezte mag�t, mint, aki a sz�leit�l k�rt volna enged�lyt, hogy megtartsa-

Inuyasha: Fel�lem akkor vel�nk j�het… -v�llat vont, ezzel p�rhuzamosan a t�bbiek elmosolyodtak-

Arisa �r�m�ben felki�ltott, �s p�rd�lt egyet, szorosan mag�hoz �lelve a kis farkast.

Arisa: K�sz�n�m!

A k�ly�k is megk�sz�nte egyet vakkantva. L�tszott, mennyire �r�l, a fark�t is cs�v�lta. Arisa letette �t. T�nyleg, mint egy kisl�ny, aki most kapta meg �lete els� „kuty�j�t” �gy virult.

Arisa: �rny�k lesz a neved! Mit sz�lsz hozz�? –kuncogva szaladt el�re. �rny�k elfogadta a nev�t, tetszett neki, ezt is vakkant�ssal jelezte, �s b�lintott. Egy�tt futottak, egym�sra n�zve, boldogan. Arisa kis t�rs�nak tal�l� nevet adott, hiszen ett�l a pillanatt�l val�ban a nyom�ban j�rt, b�rhov� tartott. M�ly h�l�t �rzett a l�ny ir�nt.

�rny�k szem�ben gondolatai t�kr�z�dtek:*Te lett�l az �n bar�tom, �n, pedig a Ti�d! Egy falka! Egy csal�d! Sz�m�thatsz r�m!*