Harcost faragok Belőled!

Már három napja, hogy Arisa részt vett első csatájában, megszerezte első sérülését, és benn ragadt egy farkassráccal a denevérek barlangjában.

Mindenképpen meg akarta tartani szívében az emlékeket, lehettek, rosszak vagy jók.  Nem minden lány élhet át hasonlókat élete során. Főleg, félszellemként! Nagydolognak tartotta, hogy neki megadatott!

Lesz mit mesélnie az unokáinak.  ^^

A kis csapat egy réten pihent, és ebédelt.

Váratlanul, a semmiből előbukkant Toutousai. Föléjük emelkedett.

Mindenki ijedten nézett fel, és a kezével hadonászott: Nenenene! Ne ide!

Toutousainak a tehenével sikerült pont az ételeken landolnia közöttük. Oda lett a sok finomság.

Inuyasha: Grrr…Toutousai…

Nem csak Inuyasha, a többiek is gyilkos szemekkel meredtek a kardkovácsra.

Az öreg értetlenül vakarta a fejét: Talán valami baj van?

Inuyasha: Igazán semmi… Leszámítva, hogy a bamba marhád összetiporta az összes kajánkat! –förmedt rá-

Toutousai félve hajolt hátra: Úgy veszem észre, nem láttok szívesen… Csak hoztam valamit Arisnak… Átadom, és már itt sem vagyok…

Meglepődtek.

Kagome: Arisanak?

Arisa: Nekem?

Toutousai: Eddig nem volt fegyvered, amivel megvédhetted volna magad, így, készítettem egyet a számodra.

A lány erre egyáltalán nem számított. Csodálkozva nézte az öreget. Vajon mivel érdemelhette ki?

Inuyasha: Hogy micsoda?!

Továbbra is néztek döbbenten.

Toutousai: Te is démoni erővel rendelkezel, ám nem vagy tisztában a képességeiddel. Gyere velem egy kicsit! –Elhívta Kagomeéktól, akik kíváncsian lesték őket. Csak vele akarta megosztani a részleteket.

Megálltak kicsit messzebb, és Toutousai folytatta.

Toutousai: Még nem adtam nevet neki, de gondoltam, majd Te megteszed helyettem…

Megemelte a karját, a tenyerei felfelé néztek, és tartották a katana-t, egyelőre még a hüvelyében. Már a hüvelyen is látszott, mennyire szépen meg van munkálva. Bordó volt, és aranyra emlékeztető színben, lombos fák kis képei díszítették. A kard markolata olyan volt, mint más katanaknak. A fekete-sötétrózsaszín fonat rajta, körbe ölelte az apró aranymintázatokat.   

Toutousai a lány felé nyújtotta: A Tied. Vedd csak el.

Arisa nem merte elhinni, óvatosan átemelte magához a katanat, és csak ámult, milyen „szép”.

Toutousai: Mint azt gondolom már tudod, Inuyasha kardját, a Tetsusaigat (remélem, jól írom), az apja agyarából készítettem.

Arisa bólintott. Sok mindent meséltek már neki a többiek.

Toutousai: A Tiédhez egészen más anyagokat használtam. –kicsit hallgatott- Szitakötők szárnyát, és a cseresznyevirág szirmait.

Arisa eddig is tátott szájjal gyönyörködött a kardban. Miután meghallotta, mit használt a kovács az elkészítéséhez, szemei még nagyobbra nyíltak.   

Toutousai: Húzd ki és nézd meg a pengéjét.

A lány így is tett. Megfogta a markolatot, és nagyon lassan előhúzta a katana-t. Az enyhén hajlított pengén megcsillant a napfény. A távolból mindenki figyelt.

Toutousai közelebb hajolt Arisahoz, titokzatos volt a hangja és halkabb: Elmondtam, amit tudnod kellett, de, hogy miként hozhatod elő az erejét, magadnak kell rájönnöd.

Arisa bólintott, hogy megértette. Visszacsúsztatta óvatosan a kardot a hüvelyébe, majd meghajolt.

Arisa: Nagyon szépen köszönöm, Toutousai mester!  

Toutousai: Ne köszönd! Ha én úgy látom, megérdemled, az úgy is van.

Arisa felnézett mosolyogva, és csak azért is megköszönte ezt a csodás „ajándékot” mégegyszer.

Elindultak vissza a többiekhez.

Toutousai: Mostmár csak találnod kellene valakit, aki megtanít rá, hogyan forgasd!

Arisa: Hm… -nézett az égre egy pillanatig elgondolkodva- Szerintem Inuyashat fogom megkérni rá!

Toutousai: Inuyashat?!

Inuyasha: Hogy mi van velem?! –kérdezte kicsit idegesen, mikor meghallotta a nevét, a feléjük közeledőktől.

Arisa: Inuyasha… Öhm… megtanítanál kardot forgatni?

Mindenki ledöbbent, de leginkább Inuyasha.

Inuyasha: Ho…hogy én?!

Toutousai: Ezt nem tartom valami jó ötletnek… Szegény Tetsusaigat is úgy használja, mint egy favágóbaltát… -súgta a lánynak-

Inuyasha ökölbeszorított kézzel hajolt Toutousai felé: Mondtál valamit?!

Toutousai: Az égvilágon semmit! -bújt a lány háta mögé-

Arisa csak állt, és kérő tekintettel nézett a fiúra.

Inuyasha: Tudod, mit Arisa?! –lépett elé, csípőre tett kézzel- Elfogadom a felkérést!

A lány elmosolyodott: Köszönöm Inuyasha!

Inuyasha: Holnap hajnalban hozzá is látunk! Nem lesz könnyű… –mondta sejtelmesen, és belelkesült- Szerencsés vagy! A világ legjobb mesterétől vehetsz leckéket! -felkacagott- Meglátod! Egy-két nap alatt… -elhallgatott, majd felkiáltott- Harcost faragok Belőled!

Arisa vigyorgott, és nyelt egyet…

Másnap hajnalban Inuyasha betartotta az ígéretét. Arisa nyugodtan aludt a kis kunyhóban, ahol megszálltak, ő pedig odalopózott hozzá, és fölémagasodott.

Inuyasha a szája előtt összerakta a két tenyerét, hogy megfelelő legyen a hanghatás : ÉBRESZTŐŐŐŐŐŐŐŐ!

Arisa sikítva pattant fel a földről: Ááááááá! Hol?! Ki?! Mikor?! Merre?!

Inuyasha: Arisa! Mindjárt felkel a Nap! Azonnal szedd össze magad!

A lánynak mindene remegett: Öh… r…rendben…

Arisa kint állt a kunyhó előtt vigyázzállásban. Már most úgy érezte, mintha egy katonai táborban lenne. Inuyasha föl alá járkált előtte, mint egy kiképzőtiszt.

Inuyasha: Nos Arisa… A mai napon kezdetét veszi az a kemény kiképzés, amiből megtanulhatod, hogyan győzheted le az ellenséged! Elvárom Tőled, hogy minden erődet beleadd!

Arisa bólintott: Értem. –szólt halkan-

Inuyasha közel hajolt az arcához: Mit mondtál? Nem hallottam. –eddig halk volt- Határozottnak kell lenned, és elszántnak! Érthető?! –majdnem kiabálás szintjén beszélt vele-

Arisa: Értettem! –mondta hangosabban-

Inuyasha: Még mindig nem hallak!

Arisa vett egy nagy levegőt, és majdnem leordította a fiú fejét- ÉRTETTEM!

Inuyasha: Jól van…-mosolygott- Haladunk.

Miroku: Kagome… Azért ha Inuyasha túlságosan eldurvulna, szerintem nyugodtan használhatod a „fekszik” szót… -súgta-

Kagome: Egyet kell, hogy értsek.

Inuyasha: A többiekkel megosztottuk a munkát, hogy ki, miben fog segíteni Neked. Az én feladatom lesz az erőnléted fejlesztése, és megtanítalak a kardoddal való bánásmódra.

Sango elmondja, milyen szellemnek, hol vannak a gyengepontjai, és megmutatja, hogyan állíthatsz csapdákat. Miroku a felelős azért, hogy az összpontosításodon javíts, hogy koncentrálj. Kagome pedig… rendbe hoz, ha megsérülnél.

Az utolsó mondatból ítélve bíztatóak a kilátások… ^^"

Arisa kezdhette a vízhordással. Két teli vödröt cipelt, amik egy bot két végére voltak felkötve. A botot a lány a hátán cipelte, erősen fogta két oldalt, hogy véletlenül se löttyenjen ki egy csepp víz se. Épp hegymenetben haladtak.

Inuyasha: Arisa! Ne maradj le! –kiáltott hátra neki a válla fölül- Még egy csiga is simán lehagy, ha így folytatod!

 Arisa követte fáradtan: *Nagylegény… Megnézném, mikor mentél Te keresztül ilyen kiképzésen…*

Már a hegy közepén lógó nyelvvel lépkedett nehézkesen. Nem volt igazán erős fizikumú. Kagomeék méterekkel mögötte sétáltak, hogy jelenlétükkel is támogassák.

Shippo: Túl kegyetlen Inuyasha Arisahoz!

Sango: Az biztos, hogy nem finomkodik, de sajnos Arisanak muszály megerősödnie. Ez még csak a kezdet.

Első alkalommal Arisa nem bírta tovább, és letérdelt. Inuyasha odament hozzá, és az egyik vödröt, ahogy volt ráborította a lány fejére büntetésből.

Sangonak igaza volt, hogy ezzel nem értek véget a megpróbáltatások.

Második alkalommal a lány elesett, és egy vödörben maradt csak meg a víz. Inuyasha már indult volna, de a lány mutatta neki, hogy ne fáradjon. Saját magát öntötte le, és tette a fejére a vödröt. 

Futnia kellett, Kagome jóvoltából ásványvizes üvegeket emelgetni a karizmok erősítésére. Ugyenezzel a céllal húzta fel sokszor az íjat, amihez nagyon nagy erőt kell kifejteni, hogy megfelelően fölhúzzák. A húr sokszor csattant a lány kezén, kisebesítette.

 Inuyasha gyümölcsökkel dobálgatta, neki rögtön el kellett ugrania, de mondani se kell, hogy a végére kissé erjedt szaga volt a rajta szétplaccsant gyümölcsöktől.

Hogy a gyorsaságát máshogy is fejlesszék, puszta kézzel kellett halat fognia. A halak sikamlósak voltak, nem tudta elkapni őket, ráadásul sokszor megcsúszott, és a vízben kötött ki.

Pihenés képp Sangot hallgathatta végig. A szellemírtólány mindennel megismertette, ami nála volt a démonok elűzésére, mérgek, fegyverek stb. Shippo rajzolgatott, és az ő képein mutogatta Sango Arisanak, azokat a bizonyos gyengepontokat.

Teljes lazításként, pedig törökülésben próbált meditálni Mirokuval egy gyengébb sodrású patak vízesése alatt.

Már vagy egy órája ott ültek, a lánynak teljesen lila volt a szája, és reszketett.

Miroku: Ne gondolj arra, hogy fázol. Tereld el a figyelmedet szép gondolatokkal. Ha megtaláltad, amitől megnyugszol, és csak arra koncentrálsz, észre sem fogod venni, hogy hideg a víz.

Arisa hálát adott az égnek, hogy a farkasfüleivel hallotta, különben egy mukkott sem értett volna a folyton rájuk zuhogó víz miatt.

Arisa: Gondolj valami szépre… Valami melegre… -nyöszörgött, behunyta a szemét- Tűz… kandalló… nyár… tengerpart… pálmafák… napsütés… -mondogatta- *Helyes srácok… koktélok…* -vigyorodott el-

Miroku persze nem hagyhatta ki az alkalmat és simogatni kezdte Arisa fenekét. A lány felsikított, majd irány a víz ismét. ^^"  PLACCS

A nap végére úgy dőlt le aludni, mint egy krumpliszsák és azonnal álomba nyomta őt a fáradtság.

Shippo: Jól van? –nézett be a bejáraton Kagome lába mellől-

Kagome: Haggyuk most pihenni. Nagyon kimerült.

Shippo: Nem csodálkozom. Inuyasha kínzásai mellett…

Következő nap megviselten ébredt fel, de eltökélte magát, hogy folytatja, bár sokszor elkezdett pityeregni.

Teltek a napok. Arisan észrevehető volt a fejlődés. Kicsivel erősebb, gyorsabb volt már a kezdethez viszonyítva. Nem hagyták abba, Inuyasha "kedves" bíztatásai mellett nem is lehetett volna. ^^"

A kemény munka meghozta gyümölcsét. Végül felvitte a hegyre a vizes vödröket. Inuyasha nagy meglepetésére Arisa bosszút állt rajta és nevetve nyomta a fejére az egyik vödröt.

Inuyasha: Azt hiszem…-a szeme fölé emelte- Mostmár készen állsz! –mosolygott, közben csöpögött róla a víz-

Következhetett a kardtan!  ^^