Farkasok a farkasért

Kirara Shippoval és a sebesült Arisaval már jó messze jártak a csata helyétől. A lány szó nélkül tűrte a fájdalmat, ami nem volt kicsi. A szőrme a lábán már teljesen átázott a vértől.

Shippo: Tarts ki még egy kicsit, Arisa!

A lány arcán halovány mosoly jelent meg- Igyekszem…

A többiek tovább harcoltak, de ahogy nőtt a kígyószellemek száma, úgy érződött egyre reménytelenebbnek a helyzet. Majd Mirokunak támadt egy ötlete, és Inuyashaval azonnal megosztotta a stratégiát.

Miroku: Inuyasha! A kissebbeket beszippantom a szélörvénnyel, utána Te használd a főszellem ellen a szélbordát!

Inuyasha: Rendben! Ez használható tervnek tűnik…

Ekkor Miroku már emelte is a jobb karját, és a rákötött gyöngysor levételével szabadon engedte az örvény erejét.

Miroku: Indulj szél!

A vihar egybegyűjtötte a szellemeket, és máris kezdtek eltűnni a fiú tenyerének sötétjében. Kis idő múlva látszott Miroku arcán, hogy túl sok volt neki, de addig nem zárta be a tenyerét, míg az utolsó kígyó nem osztozott társai sorsában, utána, muszáj volt féltérdre ereszkednie, és a botjára is rá tudott támaszkodni. Sango aggódva futott oda, és térdelt le mellé.

Sango: Jól vagy, szerzetes?

A fiú mélyen vette a levegőt: Nagyon… sok volt belőlük… de túlélem.

Inuyasha elszánt tekintettel meredt ellenfelére: Most véged van! –és futásnak eredt felé-

A kígyó nevetett: Nem hiszem én azt, félszellem! – Már kezdett volna újabb sereget küldeni a gyomrából, ám Inuyasha pont ebben akarta megakadályozni, felugrott a levegőbe és lesújtott rá a Tessaigaval.

Inuyasha: Most figyelj! Szélborda!

Ahogy a szellemet elérte a csapás, hangosan felordított, majd a teste darabokra hullott.

Arisa a vérveszteségtől már kezdett kicsit szédülni, kapaszkodott Kirara bundájába, ahogy bírt.

Shippo: Kérlek Kirara, siess! Biztonságos helyre kell vinnünk Arisat!

Kirara bólintott, és kicsivel gyorsabbra vette a tempót, de vigyázott, hogy a rókakölyök és a lány ne csússzanak le róla.

Shippo egyfolytában a tájat kémlelte, és feltűnt neki egy kis védett zúg a fák között.

Shippo: Nézd csak! Menjünk le oda! –mutatott a helyre-

Megkezdték a leereszkedést, és lassan földet értek. Segítettek a lánynak leülni egy hatalmas fa tövébe.

Shippo: Súlyos a sérülésed. –állapította meg aggódva a lány lábát nézve- Kagome biztosan el tudná látni… Visszamegyek hozzájuk! Te addig vigyázz rá, rendben Kirara?!

Kirara ezzel egyetértett, és ott maradt Arisaval, Shippo pedig léggömbbé változva repült vissza a többiekért.

 A várakozással telt percek sokkal hosszabbnak tűntek, mint valójában. Arisa már nagyon szédült, és homályosan látott, le volt gyengülve. Kirara mellette feküdt, és fülelt, nem lankadt a figyelme. A szellő ismerős szagot vitt feléjük, ő mégis bizalmatlan volt, és a lány elé állt halkan morogva, hogy megvédje. 

Néhány bokor megrezzent nem messze tőlük, és két alak lépett elő onnan. Amint Kirara meglátta, hogy kik azok, elkerekedtek a szemei, de megnyugodott. Ginta és Hakkaku volt.

Ginta: Erre kell lennie… Innen érzem a vérszagot.

Hakkaku: A közelben van, én is érzem.

Léptek párat, és ekkor vették észre a nagyméretű macskát, aki kölcsönösen ismerősnek tűnt nekik.

Hakkaku: Hé Ginta! Nem ez a macskaszellem tartozik Kagome csapatához?!

Ginta: Most, hogy mondod… tényleg ő az. Mit kereshet itt egyedül?

Kirara kicsit átlósan hátrált, így a két fiú megpillanthatta a fatövében Arisat. Kirara bízott abban, hogy a lány segítséget kaphat tőlük.

Ginta: Nahát! Te is látod?

Hakkaku: Ezekszerint az ő vérének szagát érezhettük.

Csodálkoztak mind a ketten, és odamentek, hogy megnézzék mi a baj. Arisa még a tudatánál volt, és felfogta mi zajlik körülötte.

Hakkaku: Egy lány. Úgy látom farkasszellem ő is.

Ginta: Lehet, hogy csak félig… Nézd a füleit! Olyanok, mint Inuyashanak.

Hakkaku: Segítenünk kell rajta, különben elvesztheti a lábát, vagy bele is halhat a sérülésébe!

Ginta: Egyet értek Veled! De hova vigyük? És mit fog szólni hozzá Kouga?!

Hakkaku: Nem hagyhatjuk cserben! Majd elmondjuk pontosan, hogy mi történt! A közelben láttam egy barlangot, oda vigyük!

Ginta: Rendben! –bólintott, majd óvatosan felemelték Arisat. Hakkaku rátette őt Ginta hátára, és elindultak az említett barlang irányába, Kirara velük tartott. A lány azokkal a gondolatokkal vesztette el az eszméletét, hogy megbízik a két idegen fiúban, még ha most találkozott velük életében először. Legbelül érezte, hogy számíthat rájuk.

Shippo végre megérkezett Kagomeékhez, a tüdeje majd kiszakadt a helyéről, úgy zihált. Elmondta nekik, hogy Arisa nagyon rossz állapotban van, és hogy Kirarara bízta, addig, amíg nem ér vissza velük.

Kagome: Vezess oda Shippo!

Shippo összeszedte magát, és ismét léggömb alakjában az égbe emelkedett, mutatva az irányt, mindenki szaladni kezdett utána de a fák közé.

Mire odaértek a nagy fához, Arisanak, és Kiraranak hűlt helyét találták.

Shippo: Jaj ne! Hová tűntek?! –kétségbeesetten nézett ide-oda- Esküszöm, hogy itt voltak! Ugye hisztek nekem Kagome?! Itt voltak, jól emlékszem!

Kagome: Nyugodj meg! Hiszünk Neked, Shippo!

Sango: Mégis hová mehetett Arisa ilyen állapotban?

Inuyasha: Farkasok… -morogta hallkan-

Mindenki felkapta a fejét és Inuyashara nézett.

Kagome: Hogy micsoda?! Farkasok?