Egyszer fenn, és egyszercsak”LOCCS”

Arisa ritkán szólalt meg, csak akkor beszélt általában, ha kérdeztek tőle. Nézett maga elé, és látszott a szemén, a teste itt van, az esze mégis máshol jár.  ^^

Este tábort vertek, nem történt az éjszaka folyamán semmi szokatlan. Másnap folytatták útjukat.

Shippo Kagome vállán utazott, sokszor Arisat figyelte a szeme sarkából, aki ugyanúgy bambult előre, mint előző nap.

Shippo: Kagome… -suttogott, és a lány füléhez hajolt- Arisa furcsán viselkedik, mióta érte mentünk. Csak bámul a semmibe. Este láttam, amint hanyatt fekve a csillagokat nézte, és egyfolytában mosolygott…

Mindezek hallatára Kagomera is rájött a mosolygás. Máris megértette a helyzetet. Előle ilyesmit nem lehet eltitkolni.

Kagome: Biztosan egy fiúról álmodozott…

Shippo: Egy fiúról? Mégis kiről?

Kagome: Nem másról, mint Kougaról!

Shippo meglepődött: Komolyan?! Honnan veszed, hogy róla?

Kagome: Egészen biztos vagyok benne!

Shippo: De Kouga Beléd szerelmes Kagome, nem?

Kagome: A dolgok változhatnak! Még, ha ez eddig így is volt, szerintem nem sokáig fog tartani… -sandított sunyi vigyorral Arisa irányába-  

Naplemente volt már, mire pihenésre alkalmas helyet találtak.

Miroku: Érzitek ezt a párát a levegőben?

Kagome megelőzte Mirokut, majd örömében felkiáltott: Egy forrás!

Mirokunak persze nem is kellett több, elmosolyodott sármosan, és megcsillant a foga, mint a fogkrém reklámokban.  :D   

Sango: Eszedbe ne jusson leskelődni, szerzetes…! –lombozta le rögtön a fiút-

Miroku sóhajtva hajtotta le a fejét, mint, aki nagyot csalódott. Mikor Sango arrébb ment, sunyin nézett fel. Ha rajta múlik…

A 3 lány és Shippo fürdéshez készülődtek. A kis róka odalépett Kagomehoz.

Shippo: Öhm… Kagome… Eszembe jutott valami…

Kagome: Mi lenne az, Shippo?

Shippo: Nem kéne beszélnünk Arisanak Ayameról? Hiszen ő Kouga menyasszonya, bár Kouga azt hajtogatja, nem emlékszik. Igaz, Téged szeret, de… Jáj! Ez egyre bonyolultabb! –markolt idegességében saját hajába, rázva a fejét-

Kagome: Ne, Shippo! –vette le közben a felsőjét- Kicsit várjunk még vele. Egyenlőre, hagyjuk, hadd forrja ki magát a dolog. Ne keserítsük el Arisat. –sétált be a jó meleg vízbe-

Shippo keresztbe tette maga előtt a karjait: Pedig úgy lenne igazságos, ha már az elején tudna róla… -dünnyögte, utána bement Kagome után-  

Lehet, Shippo még ”kicsi” az ilyesmihez, de annál bölcsebb, és becsületesebb.

Utolsónak Arisa lépett bele a vízbe, lábán a kötésével, ami a kígyó harapásának nyomát rejtette.

Inuyasha: Miroku… Leszokhatnál végre erről… -ült unott fejjel a tűz mellett- Ha a lányok észrevesznek, kitekerik a nyakadat.

Miroku rendületlenül bámészkodott egy közeli bokorból. Az Atyaúristen sem rángathatta volna el onnan. Egy magaslaton állt, ahonnan tisztán rá lehetett látni a meleg vizű forrásra, valamint természetesen a benne fürdőző lányokra.

Miroku: Ez a látvány megér ennyi kockázatot…!

Hirtelen egy vadkan csörtetett át a tűz előtt, amire Inuyasha felpattant.

Inuyasha: Mi a fene…?!

Pillanatokon belül kiderült, az állatot üldözték. A forgószél átsuhant Inuyashan, és azonnal megszűnt, amint rávetette magát zsákmányára. Inuyasha a hátán feküdt a földön, arcán egy lábnyom ékeskedett.

Inuyasha: Grrr… Átkozott… -nyöszörgött-

Ekkor Kouga a vállára dobta az elejtett vadat.

Kouga: Kellett Neked az utamba állnod…

Inuyasha feltápászkodott: Sajnálatos módon, a Világ nem elég nagy kettőnknek… -morgott- Szívódj fel innen azzal a döggel együtt! Ne rontsd itt a levegőt!

Kouga: Itt az egyetlen, ami a levegőt rontja, az a Te szagod! Nem éppen egy csokor virágéra emlékeztet!

Miroku: Hallgassatok már, Ti ketten! Még meghallják! –szólt hátra rájuk-

Kouga: Kik hallanak meg?! –fordult felé-

Inuyasha: Miroku! Te ostoba! Ne merészelj odamenni, Farkas!

Kouga: Nem Te mondod meg, hova mehetek, és hova nem! Vegyél fel inkább egy szájkosarat, Pincsi! –Ezzel ott hagyta, odasétált Miroku mellé.

Kouga: Kérdeztem valamit! Kik hallanak meg?!

A fiú észrevette, hogy Miroku nagyon bámul valamit, és nem figyel rá. Arra nézett, amerre a szerzetes. Amint meglátta a lányokat a forrásvízben, arca izzó vörösbe borult.

Miroku: Egyszerűen mennyei… -szólt kéjesen-

Kouga lábai a földbe gyökereztek, köpni-nyelni nem tudott. Szemét Kagomen legeltette, majd észre sem vette, hogy szép lassan a tekintete Arisara kúszott.

Bár a lányokból nem sok látszott, a lényeget eltakarta a víz, de pont ez volt az izgalmas, a titokzatosság, a sejtelem. Mit rejthet el előlük?

Kagome mit sem sejtve a leskelődőkről, puhatolózni kezdett Arisanal.

Kagome: Mondd, Arisa! Úgy általában a fiúk közül, milyen a Te típusod?

Arisa elgondolkodva pillantott fel: Hát… Nem is tudom… Ne láncoljon magához, hagyja meg nekem a személyes szabadságot, ne hajtogassa folyton, mennyire szeret, mert az idő múlásával elveszik a szó valódi értéke, és idegesítővé is válik. Inkább tettekben fejezze ki az érzéseit. És nagyon szeretem, ha valaki meg tud nevettetni! ^^ –mosolygott-

Kagome is mosolygott: *Kouga számára is fontos lehet a szabadság, a vadság, és az érzéseinek tettekben való kifejezésében sincs híján! Tökéletes!*

A lány elhatározta, ő lesz Kagome, A NAGY KERÍTŐNŐ!   

Kouga: Megnevettetni…? –kérdezte magától halkan, megfeledkezve arról, mit is tesznek Mirokuval éppen. Furcsálta, hogy egy lány számára a nevetés ilyen fontos legyen.

Inuyasha: Veszed le a szemed Kagomeról, Te Bolhafészek! –rántotta el onnan Kougat a vállánál fogva-

Kouga: Nem is…! –észbekapott. Gyorsan megváltoztatta eredeti mondanivalóját.- Nem láttam semmit! És Kagome az enyém lesz! Törődj bele!

Inuyasha: Előbb öllek meg! Még, hogy nem láttál semmit?!

Arisa farkasfülei megrebbentek a kiabálás hallatán. Félve, lassan felemelte a fejét a hangok irányába. Meglátta a 3 fiút. Mirokut, akinek, majd kiestek a szemei, és Inuyashat Kougaval veszekedni. Teljesen belepirult, felsikoltott, rögtön nyakig a víz alá bukott. A fiúk felkaptákrémülten a fejüket a lány sikítására.

Kagome: Mi a baj, Arisa?! –kérdezte kétségbeesetten-

Arisa: Odafeeenn! –mutatott a magaslatra-

Sango és Kagome szemei kidülledtek.

Kagome Arisa példáját követve óriásit sikoltott, a vízbe nyakig lebukva. Nagy levegőt vett, és elkiáltotta a "Leigázás szavát"

Kagome: INUYASHA! FEKSZIIIIIIIIK!

Inuyasha: Jaj neee! –meg akart kapaszkodni, amit Miroku ruhájába, és Kouga vállába sikerült megtennie, ám, ezzel magával rántotta őket.

I+K+M: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Mindhárman lezuhantak a dombról egyenesen a lányok közé, a forrásba.

Kagome: Kukkolók!

Arisa: Kifelééé!

Miroku: Lányok! Félreértitek! –állt föl a vízből, titokban remélve, ilyen közelről többet láthat-

Sango: Na persze! –dühösen felkapta a csonttörőt-

Inuyasha: Az egész a Farkas hibája!

Kouga: Még, hogy az enyém?!

Csak kettőjüknek volt olyan vörös a feje, mint a rák. Mirokunak már meg sem kottyant a kínos szituáció.

Sango: TÜNÉÉÉS! – Egyenként vágta ki őket a bumeránggal. 3 tompa, de annál hangosabb ütődés visszhangzott az erdőben. Elsőnek Miroku tanult meg repülni, és nekicsapódott egy fának. Inuyasha következett, ő a szerzeteshez vágódott. A sort Kouga zárta, Inuyashanak ütődve.

Szegény kutya- és farkasfiú! Ők nem is akartak kukkolni… ^^"

Lecsúsztak a fa törzséről a földre, összegabalyodva.

Inuyasha: Ez csakis miattad történt Bolhazsák! Ha nem csorgatod a nyáladat, ez nem történik meg!

Kouga: Te üvöltöztél, mint egy idióta! –kólintotta fejbe-

Miroku: Szerintem megérte…! –vigyorgott-

Kouga+Inuyasha: TE FOGD BE! –mordultak Mirokura egyszerre-