Kóborlás – Légy önmagad!

Arisa lehuppant a fűre, hogy kipihenje az izgalmakat, Kouga inkább állt, és még mindig morgott a víz miatt…

Arisa: Na látod, kijutottunk! ^^ -nézett fel rá, és mosolygott. Felhúzta a térdeit és átkarolta őket, még kicsit vizes volt, és fázott.

Kouga: Gyűlölöm a vizet… Ez meg még csúszott is…

Arisa: Szerintem nem volt olyan rossz… *Úgy érzem, nem egy játékos alkat.* - szomorodott el-

Kis hallgatás következett.

Kouga: Mondd csak… -törte meg végül a csendet, és erre a lány felfigyelt- Miért nem hagytál ott a barlangban? –ült le mellé, és kíváncsi tekintetét a lányra emelte-

Arisat meglepte a kérdés. Természetes volt számára, hogy NEM hagyja Kougat cserben, és alapból a barátait sem, amikor baj van. Megrázta enyhén a fejét: Nem hagytalak volna ott.

Kouga: De, hát miért nem? Megérdemeltem volna… -sütötte le a szemét. Ez volt részéről a bocsánatkérés.-

A lány elmosolyodott: Rá se ránts! ^^ -legyintett a kezével- Te sem hagytál ott engem a denevérekkel!

Kouga: Ez igaz. –mosolyodott el ő is- De mondd csak ki, mit gondolsz, és ne szépíts!

Arisa zavarba jött, nem akarta megbántani a fiút, de, ha már azt kérte tőle, legyen őszinte…

Arisa: Rendben… -motyogott- Valóban bunkón viselkedtél… -igyekezett szépen fogalmazni- 

Kouga tovább mosolygott sunyi ábrázattal, és legbelül csodálkozott, hogy megúszta ennyivel, és nem kapott nagyobb fejmosást. 

Arisa: Min mosolyogsz? –még ő volt zavarban most is, de ő sem tudta abbahagyni a mosolygást- Hiszen Te kérted…

Kouga: Tudom.  –mosolygott rá ismét- Na menjünk! –felkelt a földről- A fiúk biztos örülnek majd Neked…

Arisa: Ez azt jelenti, hogy Veletek maradhatok? –meglepődött-

Kouga bólintott: Amíg a Pincsi nem jön érted. *Úgyis védelemre szorul…* -tette hozzá gondolatban. Eddigi tapasztalatai alapján úgy vélte, Arisa az a könnyen bajba keveredős típus.

Arisa: Csak, ha nem vagyok a terhetekre!

Kouga: Nem vagy. Gyerünk! –elindult-

Arisa is felkelt, lépkedett Kouga után. Elmerült a gondolataiban. Általában fura volt számára a fekete haj, és a világoskék szem párosítása, szinte ijesztő, és nem keltett benne jó érzéseket, de Kouga nagyonis kivétel volt!!! ^^

Mire a táborhelyhez értek, félig már besötétedett. Ahogy Kouga megjósolta, Ginta és Hakkaku valóban örültek Arisanak, és persze a lány is nekik. Leültek a tűz köré, és ették a halat, amit a két farkasfiú fogott aznap. Ők, hárman sokat nevetgéltek. Találkozásuk első percétől kezdve jól megértették egymást.

Arisa már a hasát fogta a nevetéstől, teljesen kivirult, miközben hallgatta „Hakkaku a lángész” és a „Jóképű Ginta” történetét, hogy bántak el a nagy kutyaszellemmel, Sesshomaruval. A fiúk természetesen el voltak maguktól ájulva, és persze rájátszottak a mesélésre.^^

Hakkaku: Először behúztam neki így! Aztán meg így! –mutatta az ütéseket Ginta testén, hogy még jobban szemléltesse, de valójában nem ütötte erősen.

Ginta: Én pedig a földbe döngöltem így! –ő is megcsillogtatta harci tudását-

Kouga figyelte őket, és észrevette, Arisa mennyire feloldódott, és mennyire közvetlen volt a társaival. Nem értette, miért.

Kouga: *Ezzel a két marhával szemben egészen másként viselkedik…*

Pedig a válasz nem is volt olyan bonyolult, mint gondolta, csak még nem ismerte igazán a lányt. Arisa mindig sokkal félénkebben fordult azokhoz a srácokhoz, akik tetszettek neki. Ezzel ki is ejtettük a varázsszót!  ^^

A fiú egy idő után megelégelte Gintaék felvágásait, és idétlenkedését.

Kouga: Óh, igazán?! Én egészen másként emlékszem erre… -jegyezte meg ölbe tett kézzel, és felvonta az egyik szemöldökét-

Arisa kuncogott.

Hakkaku furcsamód bátran visszaválaszolt, ami eddig se rá, se Gintara nem volt jellemző. Magával ragadta őket a hülyéskedés ereje. :) Valószínűleg Arisa jelenléte nagyban hozzájárult a fölbátorodásukhoz. ^^

Hakkaku: Persze Neked is hagytunk belőle, Kouga! –veregette meg a fiú vállát.

Ginta is már pukkadozott, igyekezte nem elnevetni magát.

Kougat hirtelen érte ez a fajta vele szemben tanúsított magatartás. Pár pillanatra leblokkolt, majd megrázta a fejét, hogy magához térjen.

Kouga: Még hogy hagytatok nekem belőle?! Mindjárt meglátjuk, ÉN mit hagyok BELŐLETEK! –kiáltott, majd felugrott és kergetni kezdte a két hencegőt, akik sikítozva próbáltak menekülni.

Körbe-körberohangáltak a tűz körül, Arisa nagyokat mosolygott, és nevetett rajtuk.

Ginta: HUGI! SEGÍTS!

Hakkaku: ÁLLÍTSD MEG, ARISA! MEGÖL MINKET!

Arisa: MENEKÜLJ HAKKAKU! FUSS GINTA! FUSS! –nevetett-

Jól esett számára, hogy húguknak fogadták, nagyon örült neki.

Kouganak nem sok kellett, beérte Gintaékat és rájuk vetette magát. Rendesen nyúzta őket. A három fiú egy kupacot alkotott, és Kouga volt legfelül, a hóna alá szorította Ginta fejét és ököllel dörzsölni kezdte jóóó erősen.

Kouga: Ti láttátok el a baját, mi?! Gyáva nyúlként reszkettetek a hátam mögött!!! –kezdte ő is viccesre venni-

Ginta: Arisa! Segíííííts!

Arisa is felbátorodott a hívásra, és úgy érezte, amit kitalált, megteheti.  Felállt és szaladni kezdett feléjük Mikor a közelükbe ért, elkiáltotta magát: Vigyázat! Jövööök!

Mindhárom fiú rémült arccal nézett felé. A lány rájuk ugrott és vetődött egy nagyot, amitől a „kupac” összeomlott. Mindenki keresztbe feküdt a másikon.

Hakkaku: Nem… kapok… levegőt! –ő volt legalul, így ő volt összenyomva a legjobban-

Ginta: Így jártál… -piszkálta, de az ő tüdejébe sem jutott elég oxigén.

Arisa: Ennyire nem lehetek nehéz! –felkacagott. Ezen a két fiú csak vigyorgott. ^^"

Kouga nagyon elcsodálkozott a lány viselkedésén és, azon, hogy ezt tette, nem igazán értette a dolgot. És mintegy varázsütésre, rádöbbent, hogy „Te jó ég! Mit művelt?!”.

Arisa kezdett aggódni Kouga szótlansága miatt, és ez kiült az arcára: *Rosszat csináltam?!* -lassan lemászott róluk-

A srácok is felálltak, leporolták magukat.

Hakkaku: Szép vetődés volt! –dicsérte.

Arisa: Köszönöm! –mosolygott lányos zavarában.

Kouga: Mostmár tegyük el magunkat holnapra. –mondta, majd odasétált a tűzhöz és leült elé, háttal a többieknek-

Arisa Hakkakuhoz és Gintahoz hajolt: Valami rosszat csináltam? –kérdezte tőlük halkan, és aggódó hangon.

Ginta: Dehogy! –nyugtatta- Kouga általában ilyen. Ne vedd a szívedre!

Arisa mégis bűntudatos lett, pedig egy kívülálló szemével nézve, valóban nem tett semmi rosszat. Itt az volt a baj, hogy Kouga, miután a lány rájuk ugrott, akkor eszmélt rá, nem vezérhez méltóan, nevetségesen viselkedett, és ez zavarta.

Hakkaku: Na menjünk aludni.

Ginta: Igen… -ásított-

A két fiú messzebb ment a tűz másik oldalára, és lefeküdt. Arisa nem tudott megnyugodni. Számára nem volt tisztázva a helyzet. Puha léptekkel odasétált Kouga mellé, és leguggolt.

Arisa: Ne haragudj… -pillantott a földre-

Kouga: Hm? –a fejét egy negyeddel a lány felé fordította-

Arisa megismételte: Ne haragudj, amiért rátok ugrottam. Csak játszottam. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni… –leült, mert már kényelmetlen volt a guggolás-

Kougat ez csak még jobban zavarba hozta, kifelé viszont igyekezte nem mutatni (mint mindig): Ugyan már… Ezért ne kérj bocsánatot…  

Arisa ajkait hirtelen majdnem elhagyta ismét egy „bocsánat”, biztosra akart menni, de inkább becsukta a száját, csak annyit mondott; Rendben.

Kouga: Nem akarsz aludni? –szerette volna lezárni a témát-

Arisa: De igen. –bólintott- Megyek is. –felállt- Jó éjt! –mosolygott rá a fiúra, arrébb sétált pár lépést, és lefeküdt a földre, a tűzhöz közel.

Miután a lány becsukta a szemét, Kouga tekintete lassan felékúszott. Ahogy nézte, elkalandozott, végig gondolva az imént történteket: *Mennyire más, mint Kagome...*

Másnap reggel Arisa ébredt fel elsőnek. Megdörzsölte a szemét, és végignézett a többieken. Még az este hatása alatt volt, és úgy döntött sétál egyet, kiszellőzteti a fejét. Talán még reggelit is talál.

Ment a fák között előre, hallgatta a madarak csivitelését. Egyszercsak meglátott egy öreg fát, aminek az ágai már jól megvastagodtak az idők folyamán, és ide-oda kanyarogtak. Kapott is a lehetőségen, szeretett fára mászni. ^^Felkapaszkodott, mászott, ameddig biztonságosnak érezte, majd leült egy ág tövébe, ami még elbírta a súlyát. Hátát nekitámasztotta a törzsnek.

Sóhajtott egy nagyot, a természet nyugodt volt körülötte.

Ám váratlanul a föld remegni kezdett, vele együtt a fa is. Arisa ijedtében felkiáltott, hasra vetődött átkarolva az ágat, amin ült.  

Egy szörny közeledett, méghozzá az, amelyikre azt hitték, a folyóba veszett, miután lezuhant a hídról. Minden léptébe beleremegett a környék.

Arisa meglátta és szemei nagyra nyíltak a csodálkozástól: *Bírja a strapát!*

A szörny megállt pont az ág alatt (Hol máshol? ^^”) : Tudom, hogy itt vagy kis mitugrász! Nem bújhatsz el előlem!

Arisa: *A fenébe! Megérezte a szagomat! Add, hogy ne vegyen észre! Add, hogy ne vegyen észre!!!*

A lány ellenfele sajnos ennyire nem volt ostoba, meglepetésből támadt; nagy termetének köszönhetően megfordult, és a karjával lecsapta az ágat, kiszakítva a fából a rajta csöngő Arisaval együtt.

A lány felsikoltott, métereket repült, mire a földre vágódott. Nyöszörögve igyekezett talpra állni ám egyelőre csak feküdni tudott hason, valamennyire a könyökére támaszkodva.

Szörny: Most megkeserülöd, amiért elvetted az egyik szemem világát!

Arisa ránézett. Tényleg! A szörny bal szemén ott díszelgett a karmolás nyoma, amit rajta ejtett.

Arisa: Asszem berágott rám… ^^” –sikerült felállnia közben-

Szörny: Most véged! –vészesen megindult felé, és emelte az öklét. Agyon akarta csapni.

Arisa: *Most mit csináljak?! Mit csináljak?!* - előrántotta volna a kardját, de már nem volt elég ideje.

Sikerült félreugrania, mielőtt a támadás kilapította volna, ez megismétlődött még párszor. Már vagy a hatodik ütésnél éppen, hogy megúszta, hátraugrott, és elesett.

Szörny: Vége a játéknak! Búcsúzz el az életedtől!

Arisa felkészült a legrosszabbra, ezt nem fogja tudni kivédeni, sőt, talán túl sem éli! Sikoltott és összehúzta magát.

A hatalmas ököl rendíthetetlenül zuhant felé…