B�cs� n�lk�l

Sango elindult Kiraraval Arisa �s Kouga keres�s�re. Abba az ir�nyba rep�ltek, amerr�l a denev�rek �z�nl�ttek, n�h�nynak majdnem neki is �tk�ztek.

Kouga: Kiss� r�z�s lesz… -n�zett f�lfel�, felm�rve, hogyan �rnek majd a felsz�nre.

Arisa b�lintott �s egyet�rt� igennel v�laszolt. Kicsit kellemetlen�l �rezte mag�t, hiszen Kouga eg�szen id�ig cipelte, �s most m�g ezzel is terhelje?

Arisa: Nem pihensz kicsit, miel�tt nekiv�gunk?

Kouga: Ugyan m�r! Nekem ez semmis�g! Csak van valami, amin v�ltoztatunk…

Arisa kezdett f�lni: Min v�ltoztatunk?

Kouga: Majd mindj�rt megl�tod! –mosolyodott el sejtelmesen-

Lassan leengedte a l�nyt a h�t�r�l, �s eleresztette a l�bait. Arisa a „j�” l�b�ra nehezedett r� igaz�n.

Arisa: H�h… -�pp, hogy kif�jta mag�t, amikor Kouga hirtelen a v�ll�ra dobta, �gy, hogy a feje el�l legyen. Arisa hasa puffan� hanggal neki�t�d�tt a fi� v�ll�nak:

Arisa: Uhh!

Kouga: Csak nem f�jt? –mosolygott tov�bb szemtelen�l-

Arisa �gy �rezte, a gyomra beljebb van nyom�dva, mint kellene…

Arisa: …Egy…kicsit…

Kouga v�ll�n a sz�rm�s v�llv�d� �s a csat, ami azt a p�nc�lhoz r�gz�tette, nem bizonyult valami k�nyelmesnek.

Kouga: Indulhatunk?

Arisa: �h�m. -b�logatott-

A fi� felugrott, majd szakaszonk�nt haladt cikk-cakk alakban a ki�ll� szikl�kon. Arisa v�gig fr�szban volt, b�r Kouga er�sen fogta a derek�t. Pr�b�lt nem sik�tani, de n�ha-n�ha musz�j volt, �s v�gta az ijedt arcokat. El�rt�k a barlang tetej�t, �m a r�s sz�kebb volt, mint hitt�k. Ketten, egy�tt nem f�rtek �t rajta egyszerre.

Kouga ism�t �vatosan tette le a l�nyt:

Kouga: Menj el�re! Ki tudsz m�szni? –k�rdezte �t a s�r�l�se miatt-

Arisa: Rem�lem… - Az �g� f�jdalom nem m�lt el, de m�r nem akarta, hogy Kouga enn�l is t�bbet tegyen �rte. Felkapaszkodott, majd n�h�ny f�j� mozdulattal ugyan, de kim�szott, �s felh�zta mag�t. Le�lt egy nagy, lapos k�re, a fi� hamar k�vette.

Kouga: Na v�gre!

Arisa nagyot s�hajtott, t�l vannak ezen a kalandon.

Kouga: M�r csak Kagomehoz kell, hogy visszavigyelek!

A l�ny el is feledkezett minderr�l, am�g Kougaval volt.

Arisa: *T�nyleg! El is felejtettem!*

Sango: Arisa! Kouga! –ki�ltott le nekik, amikor Kiraraval m�r a hegy m�g�l el�bukkantak, �s f�l�j�k �rtek.

Arisa: Sango! Itt vagyunk! –integetett neki-

 Leereszkedtek hozz�juk, �s Sango azonnal odasietett Arisahoz, let�rdelt hozz�.

Sango: Mindketten j�l vagytok?

Arisa: Ne agg�dj! Semmi bajunk!

Sango: �s a l�bad? Nagyon f�j?

Arisa: Kicsit �gnek rajta a sebek, de nem v�szes. –Nyugtatta. Persze, jobban f�jt, neki, mint ahogy vallotta.

Kouga: Kagome is a k�zelben van?

Sango a fi� fel� fordult: � a hegy m�sik oldal�n maradt a t�bbiekkel. Jobb, ha mi is visszamegy�nk. –pillantott �jb�l Arisara, �s felseg�tette. Odavezette Kirarahoz, aki d�rg�l�z�ssel �dv�z�lte a l�nyt.

Arisa: �n is �r�l�k Neked! –mosolygott r�, ahogy megsimogatta-

Sango felseg�tette Arisat Kirara h�t�ra, � el� �lt, Kouga pedig m�g�. K�zrefogt�k, �gy m�g v�letlen�l sem eshetett le. Kirara elrugaszkodott a f�ldt�l, �s felr�ppent vel�k.

Mindenki m�r a f�ld�n �lve v�rta �ket. Inuyasha egyik l�b�val folyamatosan topogott a t�relmetlens�gt�l, �s a v�rakoz�st�l.

Kagome: Inuyasha…

Inuyasha: Hm?

Kagome: Megk�rhetlek, hogy fejezd be a l�baddal a r�ngat�z�st?

Inuyasha: Nem r�ngat�zom!

Kagome: T�nyleg nem…?!

A fi� ekkor n�zett a l�b�ra, �s morogva lefogta. Hossz� cs�nd k�vetkezett, mindenki ideges volt.

Majd a csendet Ginta t�rte meg: N�zz�tek! Ott j�nnek! –mutatott az �gre-

Azonnal fel�lltak, �s Sango�k el� futottak. Amint Kirara f�ldet �rt, m�r k�rbevett�k �ket, �s seg�teni akartak. Kagomet�l, Shippot�l �s Mirokut�l csak�gy z�poroztak a k�rd�sek Arisa fel� . A l�ny m�r teljesen zavarba j�tt a t�r�d�s�kt�l.

Miroku: Minden rendben Arisa?

Kagome: Hogy �rzed magad?

Shippo: Nem f�j m�r a l�bad?

Arisa: Nyugodjatok meg! Nincs semmi baj! –mosolygott- H�la a sr�coknak, j�l vagyok! –sand�tott Ginta�kra, akik bele is pirultak, persze k�sz�nettel pillantott Koug�ra is.

�m a fi� ezt nem is vette �szre, mert m�r fogta Kagome k�t kez�t.

Kouga: Kagome kedvesem! �gy �r�l�k, hogy l�tlak! Hi�nyozt�l!

Kagome nem akart illetlen lenni: �n is �r�l�k Kouga!

Inuyasha a m�sik k�t l�nynak sz�nta a mondatot: Ezt a bolhazs�kot igaz�n ott felejthett�tek volna!

Kouga: Mit mondasz?!

Szembe �lltak egym�ssal �s vicsorogva n�ztek farkasszemet.

Inuyasha: Mi�rt nem fogod m�r fel, hogy Te itt nem hi�nyzol senkinek?!

Kouga: Nem k�rdeztem a v�lem�nyedet, Bl�ki!

Arisa furcs�llva n�zte �ket: Mindig �gy viselkednek, ha tal�lkoznak?

Sango: Igen, �ltal�ban…

Arisa: *Ezek szerint, abban sem t�vedtem, hogy Inuyashanak sokat jelent Kagome.*

Kagome: Mostm�r el�g legyen! –�llt k�z�j�k- Fejezz�tek be!

Kouga: Csak Kagome miatt nem verem be a k�ped!

Inuyasha: H���! Micsoda kegy!

Kagome: Inuyasha! Fekszik!

„BUMM”

Kagome Kougahoz fordult: K�sz�nj�k, hogy vigy�zt�l Arisara!

Kouga ism�t megfogta a l�ny kez�t: Igaz�n nincs mit! De most mennem kell Kedvesem!

Inuyasha csak morgott az orra alatt: Grrr… Egyszer m�g meg�l�m…

Kouga h�tral�pett Kagomet�l �s k�t ujj�val intett, ahogy szokott- �g Veled! –majd forg�sz�llel maga k�r�l elfutott.

Ginta: V�rj Kouga! Ne hagyj itt! –indult ut�na-

Hakkaku: Sziasztok! –b�cs�zott-

Ginta: Vigy�zz magadra Arisa!    

Arisa: Ti is vigy�zzatok! – ki�ltott ut�nuk. Azt�n egy kicsit elszomorodott. Kouga leveg�nek n�zte… Pedig illett volna legal�bb elk�sz�nnie t�le, ham�r egy�tt v�szelt�k �t a „denev�rbarlangot”… Csak n�zte a forg�szelet, ahogy elt�nt a messzes�gben.